2009.10.20-22.

 A legújabb generációk és az átadás alatt lévő mozgássérült-segítő kutyákról, illetve az ő leendő gazdáikról, nevelőszüleikről szólt a zártkörű három napos táborozás. Hanno és Connan labrador tesók, Chili és Pille szintén alomtesók, de ők közép uszkár márkájúak.

A 9 hetes labrador tesók nagy magabiztossággal kezdik felfedezni a világot.  Néha megpróbáltak velem is kapcsolatot kezdeményezni, de én határozottan lemorogtam őket erről (nem sok sikerrel).  Pimasz határozottsággal letámadtak bárkit, így Plüsi kollégám zászlós farkából időről időre kitrimmelgettek jóadag szőrzetet.  Az „ide nekem a világot” egyszerű  kölyök szabályrendszernek megvannak a nagy előnyei is, mert megfelelő rávezetéssel gyorsan rávehetőek kosár szállításra, orral bökdösésre, fém tárgy  megfogására  a mozgássérült-segítő kutya tananyag részeire. Persze ők nagy buliként játszadoznak így és nem hivatástudatból, de az alapok még ott vannak bennük.  Még!  Mert a későbbiekben a sok-sok megtanult szabályrendszer már árnyaltabbá teszi a tanulást.  Most még egyszerű folyamtok cikáznak kilenc hetes kobakjukban: együnk, aludjunk, játszunk, aludjunk…

A 16 hetes Chili és Pille közép uszkár generáció koránál és persze genetikájánál fogva más tanulási fázisban vannak, de még ők a pisis szakaszban tartanak, többszöri egészségügyi séta szükségletekkel.

A két átadási szakaszba került mozgássérült-segítő kutya tanuló Charlie és Szöszi életük egyik legnagyobb vállalkozásába fogtak: leendő gazdáikkal kezdték meg az együttélést megtanulni. Nehéz feladat, mert az új gazda jelölt is ekkor tanulja meg mit és hogyan kell/lehet csinálni, tehát még bizonytalan. A nevelőszülőről levált kutya is elveszíti az addigi biztonságot nyújtó környezetét.  Kettőjük bizonytalanságának ellenére nagyobb erőt képvisel a közös akarat. A kutyák érzik a gondoskodó nevelőszülőiknél ideiglenesen vannak, a gazdajelöltnél pedig érzékelik itt a nagy esélyük, hogy legyen egy saját kétlábú nagy Ő-jük.  A bizonytalanság így előlép motivációs tényezőként.  

Mi Gazdival Timi és Charlie átadási szakaszát felügyeltük: bemutattuk, elmeséltük, javasoltuk, tanácsoltuk, számon kértük. .. Mindenkinek nagy feladat egy-egy átadás.

A táborozás alatt mindenkinek megvolt a feladata, a hét kiképzésben álló KEA kutyánál, Plüsivel ketten képviseltük az öreg rutin szekciót, ezen kívül pedig még ott voltak a nagy kutyák (3 kiképzői saját kutya). Fényképezésnél Plüsi volt a pórázon kutyát behozó kutya, Guru (Mártiguru négylábúja)és ÉnFilip pedig voltunk a kosárban visszük  töpszliket kutyák. Eleinte nem igazán nyert értelmet, mit kell tennem ezekkel a kosaramban nyüzsgő kicsikkel, így automatikusan vittem Gazdinak, majd ő eldönti. Csak a vég felé jöttem rá, elég tartani a kosaras vakarcsokat. Jelzem ez nehezebb feladat, mert ki tudja, meddig kell így pózolni! A gazdihoz szállításnál viszont előre belátható az időtartam.

Gyakran járunk ide a Lakitelki Népfőiskolára, a gördülőstánc táboraink és most már a kutyás összejövetelink révén ismertek vagyunk errefelé Gazdival.  Scoobyt rajtunk kereste a konyhásnéni, gyorsan odamentem hozzá, próba szerencse alapon, de Gazdi elárulta nem én vagyok az a barátságos kutya. Nem derült ki pontosan miért is pont Scoobyt kereste a kulcsfontosságú élelmezésiügyi néni, de biztos érdemes vele jóban lenni. Azért kíváncsi lennék Scooby hogyan tudta ennyire belopni magát a felettébb szimpatikus néni tudatába.

Az egész intézményben, mint mindig most is nagyon kedves vendéglátásban részesültünk. Remélem gyakran jövünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.