- Filipnek most jó, ugye? Kisfiam őszinte kérdése az elmúlásra. Minden kutya gazda előbb vagy utóbb szembekerül ezzel a kérdéssel. Bár az elejétől fogva tudjuk, a kezdetekben ott van a vég is, az elválás mégis mindig nehéz.

A műtétet követő bíztató kilátások (a daganatokat szépen el lehetett távolítani) délutánra értelmét vesztetté váltak, mert három órával később a szíve nem bírta… nem tudták megmenteni. Reggel az altatásra készülve fogtam négylábú társam fejét és magyaráztam neki: kapjuk össze magunkat... 

A „bölcs” tanácsom visszahullott, kereshetem a „hogyan” válaszait.

Filip  a kezdetektől fogva teljesen új utakra vezette életünket, felfedezők lehettünk, egyik nagyszerű élményből sodródtunk a másikba: első hazai mozgássérült-segítő kutyaként egymástól tanultuk mit is jelent a négylábú segítség a valóságban.  Az agility sportba „miatta” keveredtünk, aminek köszönhetően részesei lehettünk a ParAgility sportág megalakításának, ami négyszeres közös Világ Kupa győzelemhez vezetett. Hosszú távú etológiai kutatómunkában vehettünk részt és még a kerekesszékes tánccsoport tagságomat is neki köszönhetem (Dog dancingre készülve náluk vettünk táncleckéket és végül ott maradtunk midnketten). Ő volt, aki képes volt elhitetni velem, hogy „tudok” kutyázni és az írás sem áll annyira távol tőlem. Filip naplóját vezetve ismerté vált kis csapatunk. Mindenben ott akart lenni mellettem, legyen szó kutyakiképzésről, konferenciákról vagy autóversenyzői játszadozásaimról.

A régi történetek kedves emlékként jönnek elő, a jövővel sincs semmi negatív érzésem, csak a jelen nehéz a KUTYÁM nélkül. Egész élete arról szólt hogyan tudná kitalálni kívánságaimat. Életvidám szolgálatkészsége egészen biztosan nem bírná elviselni, hogy Ő okozzon Gazdájának szomorúságot. Tehát én sem merülhetek el bánatomban.  A közös élményeinkről szóló napló itt véget ér…

Minden kutyás érzi melyik az élete igazi kutyája. Nekem Filip testesített meg a KUTYA fogalmát, ő nem egy kivételes kutyának született. Rengeteg hasonló vagy még jobb adottságú kutya él most is gazdája mellett. Talán Filip példáját látva több ember elgondolkodik a kutyáinkban lévő lehetőségekben…

Köszönet a Kutyával az Emberért Alapítványnak, külön köszönet nevelőszülőjének, Bernáth Zsókának és kiképzőjének, Gácsi Mártának. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.