- Filipnek most jó, ugye? Kisfiam őszinte kérdése az elmúlásra. Minden kutya gazda előbb vagy utóbb szembekerül ezzel a kérdéssel. Bár az elejétől fogva tudjuk, a kezdetekben ott van a vég is, az elválás mégis mindig nehéz.

A műtétet követő bíztató kilátások (a daganatokat szépen el lehetett távolítani) délutánra értelmét vesztetté váltak, mert három órával később a szíve nem bírta… nem tudták megmenteni. Reggel az altatásra készülve fogtam négylábú társam fejét és magyaráztam neki: kapjuk össze magunkat... 

A „bölcs” tanácsom visszahullott, kereshetem a „hogyan” válaszait.

Filip  a kezdetektől fogva teljesen új utakra vezette életünket, felfedezők lehettünk, egyik nagyszerű élményből sodródtunk a másikba: első hazai mozgássérült-segítő kutyaként egymástól tanultuk mit is jelent a négylábú segítség a valóságban.  Az agility sportba „miatta” keveredtünk, aminek köszönhetően részesei lehettünk a ParAgility sportág megalakításának, ami négyszeres közös Világ Kupa győzelemhez vezetett. Hosszú távú etológiai kutatómunkában vehettünk részt és még a kerekesszékes tánccsoport tagságomat is neki köszönhetem (Dog dancingre készülve náluk vettünk táncleckéket és végül ott maradtunk midnketten). Ő volt, aki képes volt elhitetni velem, hogy „tudok” kutyázni és az írás sem áll annyira távol tőlem. Filip naplóját vezetve ismerté vált kis csapatunk. Mindenben ott akart lenni mellettem, legyen szó kutyakiképzésről, konferenciákról vagy autóversenyzői játszadozásaimról.

A régi történetek kedves emlékként jönnek elő, a jövővel sincs semmi negatív érzésem, csak a jelen nehéz a KUTYÁM nélkül. Egész élete arról szólt hogyan tudná kitalálni kívánságaimat. Életvidám szolgálatkészsége egészen biztosan nem bírná elviselni, hogy Ő okozzon Gazdájának szomorúságot. Tehát én sem merülhetek el bánatomban.  A közös élményeinkről szóló napló itt véget ér…

Minden kutyás érzi melyik az élete igazi kutyája. Nekem Filip testesített meg a KUTYA fogalmát, ő nem egy kivételes kutyának született. Rengeteg hasonló vagy még jobb adottságú kutya él most is gazdája mellett. Talán Filip példáját látva több ember elgondolkodik a kutyáinkban lévő lehetőségekben…

Köszönet a Kutyával az Emberért Alapítványnak, külön köszönet nevelőszülőjének, Bernáth Zsókának és kiképzőjének, Gácsi Mártának. 

Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az emberi nyelv túl van bonyolítva… Reggel még boldogan ugrottam be az autónkba Oszival és Kobakkal együtt, de a centrumba már csak egyedül én kísértem be Gazdit. Egy kontrasztanyag nevű bökdösés után nagy várakozás Gazdival, szemlélődés, kötelező pisi-séta, altatás nevű bökdösés, ébredés. Gazdi próbált valamit magyarázni, én meg próbáltam észhez térni…hát ennyit az angol és a magyar nyelv keveredéséről!!! 

A Mystic program speciális képzési elvárásaira felkészülve,  Február 19-21 között  a Canis Familiaris Németországi kutyakiképző központ „Segítő kutya kiképző tanfolyam”-án vettünk részt. 

Falkánkat Bea, Gazdi, Én, Oszi, Kendra és legvégül Coni képviselte, aki nevelüszőváltás közepedte ideiglenesen nálunk lakik.

A német segítőkutya kiképző a megjelent tanulók reprezentatív minta alapján: nő, mindenhová viszi termoszát, saját italát és gumicukorkán él.

Owenka (BenceFőnök becézgetése) ma visszaköltözött eredeti falkájához.  Oszival nem estünk kétségbe. Az érkezéskor félrehúzódó kis Csöndeske, egy aktív kis nyüzsike lett, jött ment intézkedett. Tesójához Freyához képest egy álom még így is. Lehet a napi nagy intenzív foglalkozások és inaktív pihengetések váltakozásának hiánya miatt kezdett el egyenletes szinten mocorogni, mert amolyan segítő kutyásan időnkét egy feladat egy játék napi eloszlásban kapta Gazdival közös akciókat.

Oszi a kórházba ment vissza, varratszedésre vittük, két napja szegény ijedt szemekkel rohangál a gyógyulófélben lévő sebe viszketése elöl. Persze szétnyalogatta mindkét vágását, de a doktor néni szerint szép a sebe. Oszi ezt örömmel nyugtázta és szófogadóan nem nyalogatja sebét. Áttért a kapargatásra. 

Kora reggeli séta, Oszi sebkímélés okán az autóba kellett, hogy maradjon, Mi pedig alaposan körbenézelődtünk a várnál. A hóesés utolért minket, így nagypelyhes rövidített kutyasuli látogatást ejtettünk meg. Owenka nagyon szépen dolgozott idegen helyen idegen kutyák jelenlétében egészen addig míg vége nem lett a nagy foglalkozásoknak és kezdetét vette a levezető játszadozás a tanuló kutyáknál.  Egy közeli kutya fogócskába küldetéstudatos kattanással csatlakozott. Nyüszögve rohant a legelső után és semmiféle hívásra, elbújásra nem reagált, csak rongyolt a többiekkel. Ezt az oldalát még nem mutatta, pedig voltunk már kutyás közösségbe. Fotózgatás és hazafelé rallyzás.

Szombaton rendezték meg a hagyományos gyulai sportbált, amelynek középpontjában az elmúlt év legértékesebb teljesítményt nyújtott sportolóinak kitüntetése, elismerése volt. /Békés Megyei Hírlap/

Hóesés közepette indult kis csapatunk az év eleji szokásos sportbálozásra. Gazdival már régi hagyomány  Gyulán ezen a rendezvényen megjelennünk,  időnként még kupát is kapunk.  Most is névre szóló „Év Sportolója”  serleget kaptunk. Azaz Oszkár és Gazdi, mert a 2009-es Paragiliy kupán ők abszolválták kategóriájuk első helyezését.  Csak Oszit vitte be Gazdi az esemény helyszínéül szolgáló sportcsarnokba. Mr.Poci szövetketrecestől lett bejuttatva, amiben is megfigyelés alatt leledzik még a bál ideje alatt is. Friss műtéti sebvakargatás megelőzendően állandóan szem előtt kell lennie. Azt mondta az unalmas kupa átadósdi és a hangos táncvonaglós rész között volt egy hosszú nagyon buli közös vacsora szeánsz, ahol Ő ártatlan tekintetének és megszabdalt testének segítségével alapos rántotthús készletet tudott magának biztosítani. Én meg a pisis Owenkával (ahogyan Kisfőnök haverját becézi) csak vártunk és vártunk.  Korai szálásra visszavonulásunkat fekhelyrendezgetéssel (Oszi látótávolságba helyezése) és Owen biztos tárgyrendezgetéssel folytattuk.  Mr.Pisiske szeret hurcolgatni és mivel  mobilketrece különféle logisztikai okokból az autóban maradt fenállt nála az öntevékenykedés.  

A napi történéseink média részében én voltam a négylábú főszereplő, míg a műtétes részt Oszkár prezentálta.  

Fotós látogatásunk Oszi munkhelyén Ausztriában, a Farkas Kutatóközpontban.

Csere a két alom tesó között, Freya baba befejezte ismerkedős, szocializációs kirándulását falkánkban. Owen maga a színtiszta jóindulat. Főleg eleven húga után szembetűnő a különbség. Malinois fajtáját meghazudtoló nyugalom, Gazdi közelében félre eső helyekre húzódik és szunyókál, de labdára, más zsákmány játékra felpörgethető. 

Családi és falka kirándulást rendeztünk. Gazditesóval, +rokon csemetékkel. A négylábú állományt idegleinesen nálunk lakó Freya baba és még ideigelnesebben hétvégére nálunk lakozó segítő kutya tanonc Conan képviselte, plusz Pizsi a fiatal törpe tacskó. Az embergyerekek kutyagyerek sétáltatást játszottak, pechemre Ákosnak már csak én maradtam, így a legfiatalabb és legbuzgóbb kisember vezetett össze-vissza. A kölyökcsoport időnként szabadon fogócskázhatott, futkározhatott, én viszont pórázon voltam tartva végig. Gazdi időnként magához rendelt, így Ákos felnőttek követését én kontroláltam, egyszerűen póráznál fogva húztam magam után: Fijip! Fijip! Fogadjánl szót! Jött a figyelmeztetés Ákostól.

Falkánk tagsági viszonya elég flexibilis rendszerű. Oszkár sporttárs hol velünk, hol Beagazdájánál lakozik és időről időre megjelenik egy-egy rövidtávú egyéb fajtárs is otthonunkban. Mr.Poci ma visszakerült és a mobil boxhelyét egy Freya nevű kölyök mali vette át. Ő szocializációs küldetésben van, ami azt jelenti változatos hétköznapi életünkben őt is bevonjuk. Most még a fordított sorrendnél tartunk, amikor Ő biztosít nekünk küldetéseket: saját kincsmentések (én a rágcsicsontomat, Bencekisfőnök széthagyott játékait), felmosó vödör rendszerbe állítása (pisis akciók) és cipők elrejtése.

A szilveszteri buli érdekes képződmény, a zajos finálé részét elhagyva teljesen kompatibilis lenne két és négylábúak között. De Gazdival átvészelve az est megrázó csúcspontját egészen jó közös szórakozás. Kaja hegyek, könnyen meggyőzhető ismerősökkel! Már a sütés-főzés rákészülődő otthoni szakaszában kiveheti az ember kutyája aktívan a részét, mert a sütiknek van pont nekünk készült része, maradéka...

 Milu évjáratánál fogva még nem találkozott Karácsonnyal. A fiatal kis szemtelenség egyből megkedvelte ezt a bulit és ki is sajátította. Rendszeresen letámadja a fán csüngő csillogó díszeket és a móka kedvéért Géza tengerimalacunkat is bevonja vadászós játékába.

(Képregény.) 

MEGHÍVÓ

Be kell engedni a segítő kutyákat!

• Bemehet-e egy élelmiszerboltba a segítő kutya a Karácsonyi bevásárlásnál?
• Hogyan dolgozik egy vakvezető, hangot jelző vagy epilepsziarohamnál segítő kutya?

Ezekre a kérdésekre is választ kapnak a kutyabemutatóval egybekötött sajtótájékoztatón.

TáncosGabival közösen elmentünk fotózni, de a stúdióban kiderült Oszkár a favorizált négylábú modell. Pedig én is szívesen pózoltam volna a jutifalatok fejében! Ráadásul én Gabit jóval régebben ismerem  a Gazdival közös kerekesszékes táncsoport tagságunk okán.  TáncosGabi is szeretne egy segítő kutyát magának… Mi pedig elindítottuk a Gabi-kutya projektet. Gazdival meg is írtuk a rövid szponzor kutató anyagot:

A hosszú sötét éjszakák nagyon jók a nagy ötletek kitalálásához.  Vacsoránkra várva Oszival rájöttünk, hogy tulajdonképpen világlátott és szakavatott adottságainkkal mi az étteremkritikusi feladatokra vagyunk hivatottak. Mindketten életében fontos szerepet tölt be a táplálkozás, pontosabban a minél több élelem szerzés.  A jelenkor normáit abszolút magunkénak érezzük, így mi is szeretnénk kivenni részünket a fogyasztói társadalomból.  Akár friss, akár mélyhűtött, mi a társadalmat szolgáljuk!

Charlie kolléga átadásán munkálkodva előjött nála is az a bizonyos Sanyika effektus. A már kiképzett mozgássérült-segítő kutya és a leendő sérült gazda egymáshoz szoktatása elég zűrös egy esemény, mind a négy, mind a kétlábú egyed számára.