A hideg és a nagyszámban megjelenő Télapó áradat tánccsoport ügyileg nekünk sok elfoglaltságot jelent. Ma a délelőtti táncpróbáról egyenesen Cirkuszolni mentünk.  A csakis kerekesszékes táncosok szerint mi kutyák pont jól mutatnánk a Mikulásos szám fel és levezetőjében. Gazdi úgyis háttér kalimpáló ebben a számban tehát mi is mehetnénk vele és pont jól tudnánk kísérni a be és kijövő csoportot. Kaptunk is Oszival egy-egy rénszarvas agancs imitációt, ami nagyon préselte fejünket, de kis jutalomfalatért cserébe erről hajlandóak voltunk megfeledkezni. A színfalak mögötti hosszú várakozásban én elaludtam, így Oszi egyedül vonult be Gazdival.  A függöny szétrebbenésével a félhomályt vakító fényáradat váltotta, a visítozó, nevetgélő gyerek zsivaj csak fokozódott mikor Oszika megjelent kis rénszarvasként Gazdi mellett. Kollégám kissé meglepődött, zavarában ment is volna egy-két lurkóval megsimogattatni magát, mert hát Ő hivatalos terápiás kutya és hátha ez lesz a feladata itt. De gyorsan átváltott a táncos kutya szerepére, amiben ugyan eddig még nem volt része, de mindent egyszer el kell k

ezdeni ugye… 

 

A cirkusz után az OORI-ba (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) mentünk, ez nekünk hazai pálya, mert sokszor előfordulunk itt, igaz szarvas imitátor táncosként évenként csak egyszer. Itt Oszival kettent léptünk fel gazdi mellett. Sikerünk volt. Igaz a mi Főorvosunk (aki nagyon csíp minket, szívén viseli sorsunkat) szarvasos helyzetünket látva egész este csak azt hajtogatta: -Szegény kutyák!