Edzeni jó buli! Bár én itt már nyugdíjazva vagyok. A K99 örző-védőjénél az autónk hátsó üléséről szemlélődtem és bevallom ez most is nagy megynugvással töltött el. Hát én nem értem miért lesz itt mindenki egyik pillanatról a másikra mérges. Egyikük kiabál, másikuk ugat aztán jön a harapdálás... Oszi szerint csak a játékszabály felismeréséig ilyesztő, utána nagyon jó móka. Hát Mérges-András a játékmester egyszerre tud sugározni barátságot és ijedelmet. Soha nem tudhatja az ember kutyája mikor, melyik énjével kerül szembe! Már az is érthetetlen számomra, hogy miért kell ellopni a védőkarját... Benfentes körökben terjed az a hiedelem, miszerint ez a játék valamifélle ősi magyar találmány, mert már a himnuszban is utalást tesznek róla: "Nyújts feléje védő kart". Részemről túl militáris ez a játék. Oszi nagyon élvezi, ritkán nagy hősi történeteket tud előadni tetteiről. 

Kuku, Scooby, és Conan, ma velük találkoztam. A három fajtársam közül csak Scoobyval nem volt kiképzési feladatom. Ma! Régebben főállású eb-bébi sitter lehettem eme belga juhászok díszpéldányánál.  Nálunk nőtt fel, s lett mozgássérült-segítő kutya. Gazdája rádiós tevékenysége folytán látogattuk meg őket a stúdióban, ahol mi Scoobyval jót szundikáltunk a kétlábúak mikrofonba beszélése közben.  Havonta találkozunk ilyen formán.

 2009.10.20-22.

 A legújabb generációk és az átadás alatt lévő mozgássérült-segítő kutyákról, illetve az ő leendő gazdáikról, nevelőszüleikről szólt a zártkörű három napos táborozás. Hanno és Connan labrador tesók, Chili és Pille szintén alomtesók, de ők közép uszkár márkájúak.

A 9 hetes labrador tesók nagy magabiztossággal kezdik felfedezni a világot.  Néha megpróbáltak velem is kapcsolatot kezdeményezni, de én határozottan lemorogtam őket erről (nem sok sikerrel).  Pimasz határozottsággal letámadtak bárkit, így Plüsi kollégám zászlós farkából időről időre kitrimmelgettek jóadag szőrzetet.  Az „ide nekem a világot” egyszerű  kölyök szabályrendszernek megvannak a nagy előnyei is, mert megfelelő rávezetéssel gyorsan rávehetőek kosár szállításra, orral bökdösésre, fém tárgy  megfogására  a mozgássérült-segítő kutya tananyag részeire. Persze ők nagy buliként játszadoznak így és nem hivatástudatból, de az alapok még ott vannak bennük.  Még!  Mert a későbbiekben a sok-sok megtanult szabályrendszer már árnyaltabbá teszi a tanulást.  Most még egyszerű folyamtok cikáznak kilenc hetes kobakjukban: együnk, aludjunk, játszunk, aludjunk…

 2009. október 9.

Egy nemzetközi konferencia előadóiként utaztunk le Gazdival Gyulára.  (Fogyatékossággal élők társadalmi helyzete Kelet-Európában) A konferenciákat szeretem, feszültség oldásként mindig jól jön egy kutya, sok kétlábú kevés négylábú felállásban pedig gyakorta megjelenik  az „önzetlen szeretet” effektus. Ez egy idillikus állapot, megértően a legnagyobb katartikus élményben leledző emberhez kell sietni, simogattatásunk közben erősen az ember szemébe kell nézni, majd a legközelebbi élelem halmazra. Lehetőleg Gazdi figyelmén kívül fogjunk neki táplálékszerzési akciónknak, így a jutalmazó kétlábút sem kell bűntudatba sodornunk. Gazdi tutira nem hagyná jóvá a potya kaját, de ha nem tud róla mindenki csak nyer az etetésemmel! Én önzetlenül tovább fogok rajongani az idegen kétlábúnak, ő pedig egyre jobban fogja érezni szeretetemet .

Reggelre Gazdi kerekesszéke furcsa alakzatot kezdett el felvenni, valahol nagyon csúnya nyekergő hangot produkál, de működik. Most már harmadik napra az eredmények kezdtek nyomasztóan jól alakulni, kialakult a „most már van mit veszíteni” helyzet. Megérkezett Bencekisfőnök is, aki első perctől kezdve magától értetődőnek vette, hogy az Ő apukája és az Ő Pocikája már nyert. A futamon így nem is aggódott, mert Ő megmondta és tényleg megmondta! Harmadszorra is Oszi stabilan győzött, igaz mára már épen hogy csak egy ici-pici előnyt tudott kisajtolni a Szlovák versenyző előtt, de végül is gyorsabbak voltak Gazdival.  

Az agility gazda és kutya közös sportja, ettől szép és ezért nehéz, érzékeny antennáinkkal egyből érezzük gazdáink érzelem változásait, ha idegeskednek, az ránk is átragad, ha örülnek mi is örülünk… A napi egy futamunk 40-60 másodpercére kell a legjobb összhangot produkálnunk. Nem csoda, hogy mindenki azt próbálja kitalálni mi lenne a leg ideálisabb megoldás kutyájának addig amíg el nem jön a rajt pillanata.

A tegnapi edzésen összefutottunk egyik velünk azonos kategóriában induló Szlovák versenyzővel, aki maga a legenda. Eddig még nem indult a Világkupán, csak hazai ép sporttársainktól jöttek az információk, hogy láttak egy kerekesszékes szélsebes versenyzőt egyik másik Szlovák versenyzésük alatt.  Irtó gyorsan sprintel kerekesszékével és kutyája is nagyon stabilan teljesít, nyerő párosítás!

A VIII. ParAgility Világkupa számomra elég dezsavű (vagy paramnézia) jelenség. 2002-ben ugyanitt Gyulán vette kezdetét ez a para kutyás sport, aminek a létrehozásában nekünk Gazdival is jutott szerep. Tehát most újra itthon vagyunk!  Anno 11 sérült versenyző jött el a világ különböző országaiból (idén már 40 ), az eltelt 7 év alatt folyamatosan fejlődött a sportág, jelenleg 7 kategóriában vannak csoportosítva a versenyzők. Gazdival mi négyszer szereztük meg a manuális kerekesszékes kategória legfelső fokát. Azóta én nyugdíjba vonultam, Gazdi kinevezett különleges szakértői munkatársnak, már tavaly is csak izgulós szerep jutott a Világkupán, mivel azóta Oszkár vette át sporttársi szerepkörömet.

2009.08.9-15. Top Mancs Kutyaetológia tábor, Kunbaracs.

A számos ismerős közé szívesen vetettük be magunkat Oszival, mert ugye a mi kutyaiskolánk és a mi tudósaink tagsága szép számmal képviselte magát. Érkezésünkkor kaptunk egy Etológia teljesítményfüzetet, amiben rövid ismertetőkön túl (Mi is az etológia? Miért épp a kutya?...) izgalmas etológia tesz lehetőségek lehetőségek szerepeltek:
-Mennyit ér egy klikker? Most megmutatjuk.
-Szociális tanulás.
-Amikor a farok csóválja a kutyát.
-Kiásni vagy megkerülni?
-Kinek hisz a kutya?
-Tudja-e a kutya, melyik a valódi?

Batyut elvitték Szabitesóék, mi pedig Gazdival és Bencekisfőnökkel ismét elmentünk az Egészség Ligetre. Most parkolót találni még nehezebb vállalkozás volt, de a végén megoldottuk . Ma már több kolléga jött: Charlie, Borka, Plüsi, Oszi, Kendra, Szöszi. Sétálgatásaink alatt összetalálkoztunk egy nagy lufira kötött Yorki terrierrel. Bencekisfőnök az én hámomra is kötött egy repülő lufit, így vicces volt látni egy hasonló dizájnos négylábút. –Nézd Apa! Mindjárt elrepül a kiskutya. Gazdája megnyugtatta Kisfőnököt: -Ő egy súlyos egyéniség –szólt a Yorki gazdi- nem fog elrepülni! A mai bemutatóra felsorakoztunk a színpad elé és elkezdtük…majd egyszer csak rákezdett az eső. Bevallom utálom az esőt, így nagyon nem volt kedvem fetrengeni a vizes fűben, megcsináltam ugyan, de egyből pattogtam is fel a többi kollegához hasonlóan. A közönség is világgá szaladt ezért a bemutatót félbeszakítottunk.

Sok autó+kevés parkoló=sok kétlábú. Egyszerű képlet, csak Gazdi van oda a saját autónk elhelyezésénél. Elég gyorsan sikerült túljutnunk ezen a problémán, a következő feladatként felpakolva elkezdtük hosszú vándor utunkat megkeresni helyünket. Én kosárral a számban, Gazdi egy átlátszó és törékeny dobozzal az ölébe igyekeztünk. Az emberek agyon dicsérgettek fantasztikus tehetségemért, valahogy a kosárhurcolás nagyon bejön náluk! A sétálóút mellett egy szabadon szaglászó Francia buli fordította félre fejét és nézett rám döbbenten, gazdája hangosan beszélt hozzá nevetve: - Nem érted Béla ugye? Ő dolgozik! Béla szemében valóban az értetlenség nyomait véltem felfedezni. A ligetből egyszer csak egy nagyobb sátrakkal és emberekkel zsúfolt részre érkeztünk. Addig kutyagoltunk, amíg megtaláltuk a sajátunkat és Gazdi elkezdett pakolászni. Rájöttem, mi most itt az Egészségligeten a KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) színeit képviseljük, aki jön azt megsimogattatom, Gazdi pedig szóval tartja és ad valamiféle papírt nekik. Charlie, Borka és Tádé is megérkezett idővel, majd egy bemutatót is tartottunk a színpad előtt. Gazdi most sem felejtette el az átlátszó dobozát, amibe időnként dobáltak pénzt az emberek.A nagyon meleg időjárás időnként megviccelt egy-egy záporral, ami még fojtottabbá tette a levegőt.
Hazafelé bevásároltunk gazdival, otthon pedig fogadtuk Szabitesót és családját. Ők két hétre nálunk hagyták kis növendék kutyájukat Batyut, akit rendszeres nevelésbe részesítettem.
 

Gazdi hívószavára nagy örömmel ugrottam ki a nagymorgósdobozunkból. Segítség! -szólt ekkoe egy hang, Gazdival egyszerre néztünk körbe, kiszorul megmentésre. Kiderült,hogy puszta megjelenésem váltotta ki a riadalmat. Hiába viseltem a leghivatalosabb egyenruhámat, a szokásos csörgő-zörgő vöröskeresztes fityegőkkel felszerelkezve rémületes képet nyújtottam.Hát, ez nem túl biztató jel, egy egész napos mozgássérültkutya bemutatkozás indításához... Sajnos a helyzet tovább romlott, amikor Gazdi hozzákezdett fésülködésemhez. Én semmi fantáziát nem találok ebben a bundaráncigálós szertartásban.

Az atrocitást lezártuk a nagy "mi megbocsátunk egymásnak" jelenettel; ilyenkor Gazdi hősiességemet magasztalja -természetesen simogatással és jutalomfalat osztással nyomatékosítva-, én pedig rettentő boldog vagyok. A nagy siker után délcegen lépkedtem Gazdi mellett, kosárral a számban. Senkinek nem jutott eszébe, hogy meg kellene ijednie tőlem, inkább csodálták okosságomat. A kétlábúaknak ugyanis az a kényszerképzetük, hogy a kosárhurcoláshoz marha intelligensnek kell lennie az ember kutyájának. Egy tér közepén parkoló buszhoz mentünk, ahová emberek gyülekeztek.

Filip: Sétáltunk egyik áruháztól a másikig és tulajdon képen nem csináltunk semmit, vagyis csak annyit, hogy mindenhova be akartunk menni.  De ma sok helyre bejutottunk. Tádéval és gazdáival, ZsoViékkal lődörögtünk.  Az első helyen még érződött kétlábúinkon, hogy valamiféle várakozó állásponton vannak, odabent már-már tapintható volt a feszültség, mikor egy feketeruhás őrrel találkoztunk...

...Az autónk felé igyekezve hirtelen nagy szél támadt és elkezdet zuhogni az eső, ma már másodjára áztunk bőrig. Reggel még napsütésben indultunk utunkra és mire megérkeztünk egy versenyautós helyre elkezdett esni és fújni a szél. Gazdit nem akadályozta a zord idő, jött ment és beszélgetett, mígnem elment csúszkálni egy versenyautóssal. Mire visszajött csuron vízvolt meg teljesen fellelkesült. Azt hiszem elkezdtünk egy újabb autósjátékot.