2009.11.04.-06.

A farkas-látogatósdiban nincs segítő szerepem, régebben még én is bekísértem gazdit a farkas falkába, de mostanra a felnőtt egyedek már nem teljesek kompatibilisek velem. Oszkár, a mi kis falkánk időszakonkénti tagja itt dolgozik Beagazdájával és képzik a farkasokat. Oszi részéről ez annyit jelent, hogy időről időre a tisztelet jeleként leanyázza a körülötte lévő farkasokat. Mókás látvány a kis keverék keménykedése és a nagy farkasok behódolási szertartása. Don Oszi látványos acsarkodásaival és kegyeskedő megbocsátásaival rendet tart.   

 

Egyik esti vacsorázásunk közben kerekesszékes gazdája kíséretében berongyolt egy fekete labrador fajtársunk, körbe-körbe cikázott az asztalok között. A vendéglő törzsközönsége ügyet sem vetett erre a rohamra, Gazdi hitetlenkedve nézett körbe miért nem próbál senki valamiféle szabályt csempészni a rendszerbe. Az osztrák négylábú öt perces bent tartózkodása mély hatással volt gazdira, aki szerint idekint kellene segítő kutyákat képezni... 

 

Az unalmas hazafelé autókázást idehaza egy idősek napközijének látogatásával fejeztük be, ahol Oszival, Kendrával és gazdájukkal Beával egy bemutatót tartottunk, a végére sikeresen rávettük a néniket és bácsikat, hogy egy kis pacsi vagy szép pillantásért is jár nekünk a jutalomfalat. Nem kell túlbonyolítani a két és négylábú kapcsolatrendszert! 

Sötétedésre még elnéztünk a kutyasulinkra egy kis örző-védős játékra, na ebben sem volt szerepem, de Oszi nagyon kemény volt itt is...