2009. október 9.

Egy nemzetközi konferencia előadóiként utaztunk le Gazdival Gyulára.  (Fogyatékossággal élők társadalmi helyzete Kelet-Európában) A konferenciákat szeretem, feszültség oldásként mindig jól jön egy kutya, sok kétlábú kevés négylábú felállásban pedig gyakorta megjelenik  az „önzetlen szeretet” effektus. Ez egy idillikus állapot, megértően a legnagyobb katartikus élményben leledző emberhez kell sietni, simogattatásunk közben erősen az ember szemébe kell nézni, majd a legközelebbi élelem halmazra. Lehetőleg Gazdi figyelmén kívül fogjunk neki táplálékszerzési akciónknak, így a jutalmazó kétlábút sem kell bűntudatba sodornunk. Gazdi tutira nem hagyná jóvá a potya kaját, de ha nem tud róla mindenki csak nyer az etetésemmel! Én önzetlenül tovább fogok rajongani az idegen kétlábúnak, ő pedig egyre jobban fogja érezni szeretetemet .

Megérkezésünk után egyből bundafésüléses akcióval indított Gazdi, én meg a „mennyire rossz ez nekem” számomat adtam elő.  A szépségnek ára van, na de hogy ennyire fájdalmas legyen!  Én nagyszerűen érzem úgy is magam, ha a szőrszálaim nem állnak rendezetten egy irányba. Mondjuk jól fésülten azért nagyobb a sikerem.  Sminkelésem után szállásfoglalásba kezdtünk, Gazdi ölébe utazó táska az én számba pedig kosár került. A hotelekben mindig nagy látványosságnak számít a bevonulásunk.  Kollégám Scooby is megjelent gazdájával, kiderült egy szobában fogunk lakni és a holnapi programban együtt fogjuk szemléltetni miben tud egy mozgássérült-segítő kutya segíteni. 

Gazdi Gördülőtánccsoportos táncikálását Scoobyval mellett aggódhattam végig, a pórázom másik vége gazdájára lett bízva. Gazdi konferencia előadásánál (Segítő kutyák alkalmazása Magyarországon) szépen elnyúlva szundítottam mellette. Most magabiztosan mondta a magáét a nagy hallgatóságnak, de volt már rá példa, hogy az előadása végére a nagy feszültségét érezve  ölébe bújtam  nyugtatásként. 

A vacsoránál simán bemehettünk az étterembe. Gazdi nagyon meglepődött, mert évente többször járunk ugyanebben a szállodában , de még nem engedtek be engem. Igaz akkor kutyás rendezvények miatt vagyunk Gyulán.  De hát én a mozgássérült  fórumokon és a kutyás versenyeken is ugyanaz a kutya vagyok!  

Este jót aludtunk, csak Scooby gazdája horkolt éktelenül.

2009. október 10.

A konferencia záró előadását -mozgássérült-segítő kutyák szerepe- mi tartottuk meg négyesbe Scobbyval és gazdáinkkal. A földről felvett pénzérme, kolbász, kosár behozatal, kukába szemet kidobás és a többi akció rettentően tetszett az embereknek. Nagyon nagy sikerünk volt, utána beszélgetés és sok közös fényképezgetés. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.