Sok autó+kevés parkoló=sok kétlábú. Egyszerű képlet, csak Gazdi van oda a saját autónk elhelyezésénél. Elég gyorsan sikerült túljutnunk ezen a problémán, a következő feladatként felpakolva elkezdtük hosszú vándor utunkat megkeresni helyünket. Én kosárral a számban, Gazdi egy átlátszó és törékeny dobozzal az ölébe igyekeztünk. Az emberek agyon dicsérgettek fantasztikus tehetségemért, valahogy a kosárhurcolás nagyon bejön náluk! A sétálóút mellett egy szabadon szaglászó Francia buli fordította félre fejét és nézett rám döbbenten, gazdája hangosan beszélt hozzá nevetve: - Nem érted Béla ugye? Ő dolgozik! Béla szemében valóban az értetlenség nyomait véltem felfedezni. A ligetből egyszer csak egy nagyobb sátrakkal és emberekkel zsúfolt részre érkeztünk. Addig kutyagoltunk, amíg megtaláltuk a sajátunkat és Gazdi elkezdett pakolászni. Rájöttem, mi most itt az Egészségligeten a KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) színeit képviseljük, aki jön azt megsimogattatom, Gazdi pedig szóval tartja és ad valamiféle papírt nekik. Charlie, Borka és Tádé is megérkezett idővel, majd egy bemutatót is tartottunk a színpad előtt. Gazdi most sem felejtette el az átlátszó dobozát, amibe időnként dobáltak pénzt az emberek.A nagyon meleg időjárás időnként megviccelt egy-egy záporral, ami még fojtottabbá tette a levegőt.
Hazafelé bevásároltunk gazdival, otthon pedig fogadtuk Szabitesót és családját. Ők két hétre nálunk hagyták kis növendék kutyájukat Batyut, akit rendszeres nevelésbe részesítettem.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.