Hajnalban Beát és Kendrát kitettük farkasaiknál és tovább autózgattunk. Egész jókat lehet szundítani a nagy monotón utazás alatt, még Coni is a maga 6 hónapjával balhézás nélkül bírta az utat. Otthon nagy nyújtózkodás és jelölgetés után elfoglaltam a mogyorófa alatti stratégiai helyemet és szemmel tartottam az eseményeket. Minden gyanús körülményre a kerítéshez rohantam, de hamar belefáradtam a rohangászásba, nekifeküdtem pihenni.  Kora délután gazdi bősz autópakolászás, utazóbox rendezgetésbe kezdett és megint útra keltünk, Oszi, Coni és jómagam cseppet sem lepődtünk meg, rutinosan pattogtunk megszokott helyeinkre és gyorsan szendergő üzemmódba váltottunk. Másfélórás autózás után Kobak kollégával találkoztunk, az Ő Jenőgazdája kórházba megy egy időre, így a jegesmedve méretekre terebélyesedett Kobak nálunk fog lakni erre az időre.  Méretével együtt jóindulata is tovább nőtt Kobaknak, így vacsoráját előzékenyen megosztotta velem. A két retriever egyből országos cimborákká váltak, viccesen néznek ki a nagy birkózások közepette, Coni a maga hat hónapos méretével és koromfekete rövid szőrével időnként elveszik Kobak hatalmas termete és hosszú fehér szőrében.